Kovácsműhely - Verpelét

Kovácsműhely bemutatása

Verpelét város központjában, egy nagy téren, régi kovácsműhely áll, amely a helyi hagyomány szerint még Mátyás király idejében épült.

A műhelyben és környékén végzett ásatás során vaseszközök csak a legfelső rétegből kerültek elő, míg mélyebben középkori cserepeket találtak, A műhely XV. századi eredetére tehát nincs bizonyítékunk: az előkerült leletek arra vallanak, hogy ezen a területen volt az egykori középkori falu is és lehetséges, hogy ezen a tájon kovácsműhely állott. Ennek nyomát őrizte meg a népi emlékezet.
Formáját, építőanyagát tekintve a XVIII század végén, vagy a XIX, század elején épülhetett. A kovácsműhelyt a XIX. században építették, nemzedékeken keresztül a Jakab családból kerültek ki kovácsai. Az ő szerszámaikkal rendezték be a műhelyt 1964-ben a XX. század eleji állapotnak megfelelően.

A műhely kőből készült építmény, amely a patkolószínnel 9 méter hosszú és 6,6 méter széles. A voltaképpeni műhely hossza 665 cm, ehhez csatlakozik két oldalfallal a fedett patkolószín 235 cm hosszúságban. Magassága 490 cm.
A műhely jobb sarkához kapcsolódik a kőből felfalazott 300 x 240 cm méretű kohó. Ezen a részen a műhely külső falába kis nyílást vágtak a hosszabb vasak számára. A műhelyen kétfelé nyíló deszkaajtó van, magassága 185 cm. Az ajtódeszkákat hordó- és állatbélyegző vasakkal sütögették tele, az ajtógerendában több fúrt lyuk látható és rozsdás patkószegekkel verték tele. A műhely két oldalán, egymással szemben, két kis, 35 cm belméretű ablakot láthatunk, kívül behajtható fatáblákkal.
A meglehetősen elhanyagolt állapotban lévő épületet az Országos Műemléki Felügyelőség 1964-ben eredeti formájában állította helyre.

A bejárattal szemben van a kohó, ezen vannak a tűzi szerszámok, a szén és a víz. Ehhez csatlakozik a lábbal működtetett fújtató, ez előtt áll a lécből készült szerszámráma, benne a különféle alakú kalapácsok és steklik.

A fúvó mögött különféle hulladékvasak, ráfdarabok láthatók. A baloldali falnál az ablak alatt áll a satupad, rajta a kovácssatu. Az ablak melletti falra erősített deszkán vannak a különféle menetmetszők és fúróhajtók, kétnyelű kések, cigányfúrók. Itt vannak a különféle olajok és zsírok, szögek, csavarok is. Az ajtó bal oldalán lévő fal előtt áll a kézzel hajtható, áttételes fúrógép. A kohóval szemközt áll a földbe ásott üllőtőke, a kézikalapács, nekitámaszkodva az egyik ráverő. Az üllőtőkén lévő hullámlemezbe dugva a majdnem minden munkához nélkülözhetetlen spic - stekli van, valamint a fúrók, csavarok, a szarvasüllő vagy a kisebbik üllő. A jobb oldali falon a kohó mellett a falra erősítve láthatók a különféle szíjkiképzésű tűzifogók, felettük a fogók szárának összeszorításának segítségére szolgáló fogszorítók - glognik. Az ablak másik oldalán a műhelyre vonatkozó főfelirat látható, mellette középkori kovácsműhely ábrázolása. E mellett vannak a lógyógyításhoz szükséges szerszámok: ásítóvas, farkasfogvéső, érvágó.

A sarokban javításra váró kocsioldal, félig kész munkák, előtte patkolószék a vasalószerszámokkal, mellette lópatkolóbak látható. A padlásgerendákra felszögezve lógnak a különféle patkók, láncok, zablák, szekérvasalások.

A műhely a már kiveszőben lévő legősibb foglalkozás, a kovácsmesterség emlékét őrzi, s az ország első ilyen jellegű bemutatóhelye. A hagyomány szerint Egerbe menet már Mátyás király is itt patkoltatta meg lovát.